Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kiszely István - Magyarok

2010.05.23

Kiszely István jeles magyarságkutató a nagy közönségsikernek örvendı elıadás szerkesztett,

rövidített változatát olvashatják.

Ki kell ábrándítanom önöket, mert én nem vagyok történész.

 

Biológus, orvosember vagyok. Soha nem akartam a magyar

ıstörténettel foglalkozni. Nagy alapkutatásom az volt, hogy a múltat

hozzuk össze a jelennel. A csontkémia, a csontpatológia alapján a

csontból meg kellett állapítani, hogy hány éves, milyen betegsége

volt, milyen vércsoportba tartozott. Késıbb a nagy mitokondriális

DNS kutatást végeztük egy jelentıs nemzetközi kutatócsoporttal.

Amíg az egyetemen voltam, a természettudományi karon, untam

magam és fölvettem a kínai szakot. Bejártam a kínai követségre:

pechemre akkor éppen rossz elvtársaknak minısültek a kínaiak.

 

 

 

Mindig azt tettem, amit nem illett tenni, mert tudtam, hogy az lesz

késıbb a jó. Amikor a kínai követségrıl kiléptem, megpofoztak, megrugdaltak: a végén már

pizsamát, fogkefét vittem magammal, így két napig kipihentem magam. Amikor Kína nyitott

a világ felé, 1967-ben kaptam egy kínai útlevelet. Eljuthattam oda, ahova európai ember

mai napig sem juthat el. Azt a feltárást folytattam, amit Stein Aurélnak, 1915-ben

kényszerőségbıl abba kellett hagynia. Azkanában találtam 1200 olyan embert, amilyenek mi

vagyunk, magyarok. Ha egy biológustól azt kérdezik, hogy hol keresi a magyarság eredetét,

 

 

 

 

 

ıseit, akkor válasza egyértelmő: ott, ahol olyan emberek éltek és ma is olyanok élnek, mint

mi.

 

Ott kell keresni a magyarokat, ahonnan származnak

A Miskolci Egyetemen történt díszdoktorrá avatásom laudációjában az állt,

hogy a magyarság eredetét ott keresem, ahonnan a magyarság származik. Ne

nevessenek! A magyarságeredetrıl szóló történelmünk politika volt!

Monarchikus politika. A mai napig a magyarságnak a Monarchia politikáját

és a Monarchia történelmét tanítják. Kossuthot, Széchenyit, Petıfit,

Shakespearet szoktam idézni.

Most mégis egy nyurga kortársunkat idézem: "hazudtunk éjjel, hazudtunk reggel és hazudtunk

este". Ennek az embernek teljesen igaza van.

Hazudtak reggel, éjjel és este. A nappalt kifelejtette. Ez a hazugság határozza meg a

monarchiabeli magyar történelmet is.

Kérdezgették fiatalok, hogy mit szólok Szántai Lajoshoz, mit szólok egyik-másik elıadóhoz?

Kérem, mindenkit szeretek, mert mindenki ugyanazt mondja, csak más-más oldalról.

Mi ma azért vagyunk itt, hogy a haza ügyeit megbeszéljük. Széchenyi azért hozta létre a

Nemzeti Kaszinót, az országos kaszinót, a Nemzeti Társas Kört és a Kaposvári Kaszinót,

hogy legyen egy hely, ahol a haza ügyeit megbeszélik. Azt hiszem, hogy ma Kolozsváron az

Erdélyi Napló olyan hely, ahol a haza ügyeit beszélik meg. Ezért is örültem a meghívásnak,

hogy a magyarság eredetérıl kolozsvári közönség elıtt beszéljek.

Egész ıstörténetünket 1821-ben találták ki. Kutatásaim során megtaláltam a bécsi

kancelláriának azt a leiratát, amelyben fölkérik az osztrák történészeket, hogy a rebellis

magyaroknak egy olyan ıstörténetet írjanak, amelyre nem büszkék. És akkor kitalálták azt a

bohócságot (ma már annak vesszük, ma már elmúlt az ideje), hogy ıseink valahol az Ob folyó

alsó folyása mentén, az Uráltól keletre együtt éltek a finnekkel. Hál` Istennek a finnek 2003-

ban átírták tankönyveiket. Az új finn történelemtankönyvek így kezdıdnek: "eddig az volt a

nézet, hogy a magyarokkal rokonok vagyunk. Mára kiderült: barátság van, de genetika

nincs." Ennyi. İszinték. Akkor került sor a nagy genetikai vizsgálat végére.

A Monarchia elmélete szerint ıseink átkelnek az Ural-hegységen, majd

ott éltek győjtögetı, halászó életmódot. Hogy mennyi ideig, azt nem

tudják. Onnan valamilyen oknál fogva ıseink lemennek Levedi

törzsterületére, ahol több száz évet kell tartózkodnunk. Nekünk

mindent az oroszoktól, a szlávoktól kellett megtanulnunk: a

mezıgazdaságot, az állattartást, a szılımővelést. A hithő monarchikusok négy, öt, hatszáz

éves ott-tartózkodást írnak. Akkor megjelennek délrıl a csúnya arabok, ugye, mert nekünk

hátba támadt népnek kellett lenni! (Hál` Istennek az arabok errıl semmit nem tudnak.

Tizennégy évet tanítottam Kairóban, meg az arab világban.) Onnan bekényszerülnek a

Kárpát-medence elıterébe. Az osztrák történészek nem tudták, hogy mennyi ideig voltak ott a

magyarok. Mi pontosan tudjuk: negyvenöt évig. Jöttek a csúnya besenyık, és hátba támadták

a magyarok ıseit, akik asszonyainkat, barmainkat hátrahagyva betódultak a Kárpátmedencébe,

mert más választásuk nem volt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Európában egyedüli népként sokasodtunk

harmincszorosára

Kérem, ha a pudingnak a próbája az, hogy megeszik, a magyar ıstörténetnek a próbája az,

hogy ezerszáz év után harmincszorosára megsokasodva tudtunk megmaradni. Meg tudtuk

tartani nyelvünket, meg tudtuk tartani élettani tulajdonságainkat, szellemi-, tárgyi

kultúránkat, táncvilágunkat, mesevilágunkat, népmővészetünket, hitvilágunkat.

 

 

A honfoglalás idején a mai Franciaország területén hét millió ember élt, és ma

Franciaországban csak ötvennyolc millióan vannak. Kilencszeresére sem tudtak sokasodni.

Mi egy idegen világba érkeztünk. Egy más világból jövet meg tudtunk harmincszorosára

sokasodni. Ezt a csodát egyetlen európai nép nem tudta megtenni. Gondolják végig!

Mi, amikor beérkeztünk Európába, idegenek voltunk és – fogadjuk már el – most is idegenek

vagyunk. Minden európai nép indoeurópai: a skandináv, a francia, az angol, az ibériai, az

itáliai, a görög, a szláv mind indoeurópai. Mi egy másik világból jöttünk, és ennek a

kultúrának minden részét meg tudtuk tartani. Nemrég egy etruszk temetıt dolgoztunk fel

Olaszországban, utána az olasz kollégáimmal elmentünk egy pizzériába. Megkérdezi tılem az

olasz kollégám, hogy tudom-e, mi a különbség, az olaszok és a magyarok között? Valami

közhelyet mondtam. Azt mondta: "amit ön itt lát, az semmi nem olasz. Mi átvettünk mindent.

Átvettük a föníciaiaktól, a görögöktıl, az illíréktıl, venétektıl. Itt semmi nem itáliai. Itt ülünk

az asztalnál. Ott a Milánói dóm. A gótikát Franciaországból vettük át. Az asztalon itt a terítı.

Az elsı szövést a kínaiak végezték el. Itt van a paszta, a tészta,

ami Itáliának a jellegzetessége. Az elsı tésztát

Telekurgesztánban négyezer éve találták fel. Ott, ahol Önök

éltek. És mi van a Pizzában? Van tészta. Mi lepényt ettünk. Önök

behozták a kovászt. Van rajta paradicsom. Közép-Amerikából

vettük át. Van rajt formaggio, sajt. A szarvasmarhát, a juhot és a

kecskét ott háziasították, ahonnan önök származnak. De mi mindent átvettünk, magunkévá

tettük és kifejlesztettük. Önök egy sokkal magasabb kultúrából érkeztek, mint amilyen Európa

kultúrája, és a történelem folyamán csak vesztettek, csak koptak, csak adtak. Kérem, önök

többet adtak a világnak és Európának, mint amennyit kaptak belıle, vagy tılük." Olasz

kollegám szavaira elgondolkoztam. Jézus Mária! Hát ez az olasz ismeri a magyar ıstörténetet.

Ismeri azt a csodát, amit mi véghezvittünk?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A magyarságot a hunoktól a kunokig számítjuk

Nagyon szeretem, hogy itt vagyunk a református kollégium épületében. Nagyon szeretem a

református kollégiumok könyvtárát. Török idıkben a török például nem jutott fel Észak-

Magyarországra. A német választófejedelmek azt mondták, amennyiben a katolikus

monarchia hozzányúl az új valláshoz, akkor vége a monarchiának. Osztrák volt három és

félmillió, a németek pedig tizenöt-tizennyolcmilliónyian. A

sárospataki könyvtárban ugyanúgy megmaradt minden.

 

 

Négyszázhatvan éves tankönyveket olvasok. Hál` Istennek nem

katalogizálták. Nagyon vigyáznak rá, hogy ne katalogizálják, mert

akkor a Széchenyi Könyvtár kiemeli, elviszi és csak kutatási

engedéllyel kérhetı ki. Elolvasom a négyszázhatvan éves

tankönyveket és a következı áll benne: a magyarság három hullámban jött be a Kárpátmedencébe.

361-ben, mint hunok, 568-ban, mint avarok és 895. május 10-én, mint Árpád

népe. Akikhez 1235-ben hozzáköltöznek a jászok, 1243-ban és `46-ban a kis és nagykunok. A

magyarságot a hunoktól a kunokig számítjuk. Ebbıl ki szokták emelni Árpád népének a

vonulását és a vonulási területét. Ez a magyar ıstörténet. A hunoktól a kunokig ez a

népesség belsı Ázsiából hozta magával kultúráját, nyelvét. Bejött.

 

 

 

 

 

 

 

Ezzel szemben mit tart Európa és mit tanítanak nekünk a Monarchia gondolatában? Attila

pusztítva száguldott Európa, Ázsia és Afrika között és embervért ivott gyermekkorában és

kutya szülei voltak meg szarvai. Mi a valóság? A hunokat 361-ben a római császár hívja be a

Kárpát-medencébe, Meotisz vidékérıl, hogy kordában tartsák a Duna-Tisza közén lévı

 

 

szarmatákat és a Tiszántúlon lévı gepidákat. Attila 395-ben Tápiószentmártonban született.

Meghalt 453-ban. A maradék hun elmegy Csiglemezıre, a Mezıségre és benépesíti Erdélyt.

 

İk a székelyek. Ezt jól tudjuk.

A magyarságnak genetikailag semmi köze a finnugorhoz

Kétféle történelem van. Az egyik történelmet a történész írja. De hát a

történész nem miniszterelnök, nem agysebész: a történésznek mindig szüksége

van a vajas-kenyerére egy kis szalámira, netán kaviárra. A történész mindig

kiszolgálja az adott hatalmat. A másik oldalon van a nép, mi, akik az igaz

történelmet írjuk, mert egymásnak adjuk át az ismereteket, a kódolt ismereteket

a vasárnapi ebédeknél, a kukoricafosztásnál, a beszélgetéseknél.

Mit tartottak a székelyek magukról? Csaba királyfi népe! Most végeztük el a

nagy mitokondriális DNS vizsgálatot egymillió négyszázezer emberen.

 

 

Kiderült: a székelyek Attila hunjainak az utódai. Rajta van a világhálón, el

lehet olvasni!. Csak amíg a finnek átírták a tankönyveiket, nekünk a Science és

a Nature, azaz a világ legjelentısebb tudományos folyóiratait leszedték a

könyvtárpolcokról, nehogy megtudjunk belıle egyet s mást. Nem én tettem a világhálóra a

mitokondriális eredményeket, hogy a magyarságnak genetikailag semmi köze a

finnugorokhoz, hogy genetikailag legközelebbi rokonaink a belsı-ázsiai török népek. Nem én

tettem a világhálóra, mert ha én teszem, akkor azt mondják, hogy Kiszelyi István soviniszta,

nacionalista, újabban meg azt mondják, hogy fasiszta vagy antiszemita vagyok. Ez a szlogen,

ha az ember magyar akar lenni saját hazájában. Ne beszéljünk mellé! Valahova tartozni kell!

Mi ide tartozunk, ezt vállaltuk és vállaljuk.

Széchenyi írta a naplójában: "minden mag, amit elvetek, ki fog kelni. De úgy kell tennem,

mintha idegen kertész mővelné azt, mert engem nem szeretnek az emberek". Ezt a részt soha

le nem fordították a naplójából. Széchenyi németül írta a naplóját. Történészválogatások

 

 

 

 

 

 

 

 

 

jelennek meg: hogy jön ahhoz a történész, hogy az én történelmembıl, az egyik legnagyobb

magyar ember írásából ı válogasson?! Bocsánat, nem vagyok én amnéziás! El tudom olvasni

és meg tudom érteni. A genetikai eredményeket az utrechti, a varsói rektor és a német

akadémia elnöke tette a világhálóra tudatosan. İrájuk nem lehet ráfogni, hogy fasiszták és

antiszemiták.

 

 

 

 

Attila, az elsı évezred legnagyobb embere

Csodálatos imakönyvet nyomtatott a katolikus egyház a katonai

tisztképzısök számára. Nem kenetteljes imakönyvet. Pont olyant, hogy

befér a mellény bal zsebébe. Széchenyinek az imája van benne, az aradi 13-

nak a kivégzés elıtti imája és Rákóczi Ferencnek az imája. Az utolsó

oldalon egy mondat szerepel vastag betővel arról, hogy végszükség esetén,

mielıtt meghal, mit imádkozzon a kiskatona. Egy ismerıs katonatiszt,

amikor hazajött, azzal fogadott: most volt kinn New York-ban és hozott egy

könyvet. A könyv címe: Attila, hun király uralkodásának a titka. Odaát

 

 

 

 

kötelezı tankönyv a katonatiszteknek és a közgazdasági hallgatóknak. Sikerkönyv,

hárommillió példányban kelt el. Elıszavában a mostani elnök Bush, Bill Clinton, a Chrysler

gyár, a Ford gyár igazgatói, a szenátorok beírták, hogy ennek a szellemében uralkodtam,

vezettem, ahogyan Attila hun király uralkodott. Megjelent a U.S. News-nak egy különszáma a

világ tíz legnagyobb uralkodójáról: az idıszámítás utáni századokból csak Nagy Károly és

Attila szerepel. Nálunk azt tanítják, hogy Attila csatát vesztett. Soha nem vesztett csatát

Catalaunumnál! Azt mondta Aëtiusnak, a lovastiszt barátjának (mert Attila Aquileiában és

Rómában nevelkedett), hogy: "te is vesztenél tizenkétezer embert, én is vesztenék. Nem

ütközzünk meg!" És nem azért nem támadta és nem égette fel Rómát, mert félt a pestistıl,

hanem mert "te jöttél ki, Róma püspöke, aki apám lehetnél, és te kértél engem." Az elsı

 

 

 

 

 

 

 

 

évezred legnagyobb embere volt.

Most építjük vissza Tápiószentmártonban a palotáját. Priscos Rhetor pontosan leírja. Amúgy

megdöbbentı a kerítése, a székely kapu, a nagykapu, a kiskapu, a galambdúc, minden. Most

ötmilliárdba kerül, meg van a pénzünk: magyar beruházó, ha értelmét látja, akkor ad pénzt.

Kocsi Jánossal, a tápiószentmártoni Kincsem Park tulajdonosával közösen építjük. Idén

kezdjük, jövıre kész.

 

Háromezer éves magyar szakácskönyv

A kásaevı európaiaknak megmutatjuk a kultúránkat!

Azért mondom kásaevı európaiaknak, mert a következı könyvem az Eleink lakomája címmel

jelenik, meg. Sikerült fondorlatos módon megszerezni Belsı-Ázsiából száz, háromezer éves

hun receptet. A világ elsı szakácskönyvét. Az újgúrok mentették meg hun írással. Akkor,

amikor Európa még köleskását evett, mi már tíz főszerrel készítettük a kenget, a pörköltet és

a takenget, a gulyást, valamint a csörögét és az öhömöt. Elıször angolul adjuk ki, hogy a

kásaevık megismerjék a kultúránkat. Utána magyarul.

 

 

 

 

 

 

Kérem, a magyar ember nem ért a propagandához. A magyar ember túl szerény, befelé él,

nagyon örül, de nem ért ahhoz, hogyan kell magát tálalnia. Meg kellene tanulnunk, de nem

tudjuk. Nincs belénk kódólva a seft, az üzlet, a dizájn, a biznisz. Ezek nincsenek belénk

kódolva :)

A következık az avarok, 568-ban jönnek be. Ugyanabból a törzsszövetségbıl szakadnak ki,

amelybıl az ıseink. Ugyanolyan kinézésőek, mint mi vagyunk, ugyanaz a motívumviláguk,

ugyanaz az írásuk. Ugye az írással, a rovásírással nem volt szabad foglalkozni. Az

székelyderzsi, meg a többi csodálatos ısi írásunkat levakarták. Nem volt szabad a

tizenkilencedik században propagálni! Elolvastuk a szarvasi tőtartót. Elıször odaadtuk a

Magyar Tudományos Akadémiának, annak az akadémiának, amelyben a magyar betőszót már

csak idézıjelbe teszem. A tudományost is idézıjelbe teszem… Ilyen-olyan akadémia, de se

magyar, se tudományos. Én huszonhét évet szolgáltam a "Magyar" "Tudományos" Akadémiát

és 2000-ben otthagytam. Azt mondtam: nem óhajtok egy olyan testületben lenni, amely

hazudik, reggel, éjjel, este. Nem óhajtok ıstörténetben irányelveket és a Petıfi-ügyben

 

 

 

 

 

 

hazugságokat mondani. Én olyat akarok tanítani, ami igaz.

Az avarok után, ugyanabból a második türk törzsszövetségbıl bejön Árpád népe.

Kiszakadunk a második türk törzsszövetségbıl a negyedik század legelején. Onnan

bemegyünk Közép-Ázsiába, arra a területre, amelynek a nevét sem volt szabad kiejteni:

 

 

 

Turán. Aki a turáni magyarságról beszélt, az már megint mindenféle -ista volt. Ugyanis

Turánban a szobdok, a bahtriaiak, a horejzmiek, délrıl a perzsák lejegyezték a kultúránkat,

leírták az öntözéses gazdálkodásunkat, leírták a kereskedelmünket, leírták a hangszereinket.

 

 

Ezzel szemben a Monarchia történészeinek felfogásában nekünk őzött, hajtott, győjtögetı,

halászó népnek kellett lenni!

 

Nekünk győjtögetı, halászgató népnek kellett lennünk

Tolsztov szovjet akadémikus írt egy könyvet 1973-ban Az ısi Chorezm címmel. Leírta a

magyarok öntözéses gazdálkodását. Megjelent magyarul, de hamar betiltották, bezúzták,

indexre tették (az én példányomat persze nem). Leírta, amit nem volt szabad, mert nekünk

győjtögetı, halászó népnek kellett lennünk.

 

 

Gondolják el történészeink magas agyi fejlettségét: mondjuk bejön félmillió ember a Kárpátmedencébe

és akkor az asszonyok kimennek az erdıbe csiperkegombát győjtögetni és ebbıl

etetnek félmillió embert. Nem tudom, hogyan képzelik.

 

De folytassuk. Turán területérıl, mivel ott voltak a szobdok, bahtriaiak, a nagy birodalmak, a

Horejzmi Birodalom, átmegyünk a Kaukázus középsı keleti részébe, Európa látókörébe

kerülünk. Ott van Örményország, nyugatra Grúzia, délre az azeriek. Világosító Gergely, a

nagy örmény szerzı leírja a kultúránkat, a kereskedelmünket, a ruházatunkat. Egyetlenegy

akadémikus kutatónk nem volt még Örményorszégban! Nem volt még a jereváni

könyvtárban!

 

 

 

 

Nekem ırült barátaim vannak csak –, mert ırült emberrel érdemes barátkozni. Az egyik ilyen

Ucsek Árpád. Ucsek Árpád a sztálini idıkben pravoszláv térítıként, mint szerb pap térített

Örményországban és most Magyarországra jött. İ örmény ember. Elküldtem Jerevánba, hogy

jegyzetelje ki, mi az, amit az örmény írók írtak rólunk. (Örményország négyezer éves

királyság. Ugyanúgy Grúzia is, hihetetlen magas kultúrával rendelkezı két ország. Itt van az

ellentét: ugye, az újgazdag oroszok, és az ısi örmények, grúzok között.) Három oldal

könyvtár-jegyzetet írt ki abból, amit az örmény szerzık a magyarokról és a hunokról írnak.

 

 

 

 

 

Soha egy mondatot le nem fordítottak ebbıl!

1860-ban Iszpahánban (ez Perzsia délnyugati része, ma Iránnak hívják) elıkerült egy érdekes

lelet. Talán emlékeznek erre a helyre: Iszpahánban dúsítanak most az irániak uránt. Ha lenne

egy értelmes vezetınk, mi is dúsíthatnánk. Európa leggazdagabb uránbányája Pécs mellett

van. Mennyire megijednének a környezı országok attól, hogy Magyarország dúsít. Errefel

bezárták az uránbányánkat. Nos: találtak Iszpahánban egy ötödik századi hun-örmény szótárt

és nyelvkönyvet. Ennek van egy hatodik századi másolata, a szerzetesek lemásolták

Jerevánban és van egy kilencedik századi török fordítása.

Egy másik barátom, Detre Csaba húsz évig dolgozott Iránban, Perzsiában. Csaba nem a piacra

járt, és nem a nıket hajtotta, hanem beült a pravoszláv könyvtárba és kiírta a hun-örmény

szótárt. Benne van a teljes magyar nyelvtan, és benne van a teljes magyar szókincs, a 2500

alapvetı szavunk. Ugye, 163 finnugor szavunk van és 2700 török szavunk. Ebbıl két évvel

ezlıtt Csomakırösön megjelentettek néhány oldalt az ıstörténeti napok keretében.

Na, ott vagyunk a Kaukázus közepében, bekerülünk Európa látókörébe, mert Arménia és

Grúzia már nagy európai királyság. De mivel nem tudunk a három nagy, örmény, grúz és

azeri birodalom miatt tovább sokasodni, fölmegyünk Magna Hungaria területére. Ahonnan a

monarchikus ıstörténet indítja az ıstörténetet. Ötven évet tartózkodunk ezen a területen.

Ekkor vettük át ezt a százhatvanhárom finnugor szót.

Hát ötven év alatt mi is átvettünk százhatvanhárom szót az angolból: flopy, meg disc, meg

winchester…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.