Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Made in Hungary!!! (?)

2009.02.11

Kovács Jánost pontosan reggel 6 órakor ébresztette órája (made in
China). Amíg a kávéfőzője (made in China) a reggeli kávét (product of
Brasilia) csepegtette, lezuhanyozott, a hajszárítóval (made in Taiwan)
megszárította a haját, a villanyborotvájával (made in China)
megborotválkozott. Egy pólót (made in India) és farmert (made in
Singapore) húzott. Lábait sportcipőbe (made in Korea) bujtatta. A
kenyérpirítójából (made in Philippines) kinyert pirítóst reggelizett,
majd menedzser kalkulátorán (made in Mexico) megnézte aznapi feladatait.


Az órán a pontos időt (made in Switzerland) beállította a rádió (madein
China) alapján majd beült az autójába (made in Germany). Este
bekapcsolta tévéjét (made in Japan). Amíg a brazil sorozatot nézte,
elgondolkodott, miért nem talált ma sem egy jól fizető magyar munkahelyet...

 

Made in China" olvashatjuk nap mint nap. Cipőnket, ruhánkat,
elektronikai berendezésünket, sőt lassan már a gyerekünket is Kínában
csinálják.

 

Az a tény, hogy ezek a roppant ízlésesen és igényesen
elkészített termékek általában az első használat után tönkremennek,
végtelen örömmel tölthet el minket, hiszen az újabb termék
megvásárlásával félmaréknyi rizs értékű pénzt juttatunk az éhezőknek.
Azonban mielőtt még elérzékenyülnénk saját magunk önzetlen jóságától,
nézzünk szét egy kicsit a
környezetünkben.

 



Nézzük meg, miért lett munkanélküli Kati néni, a varrónő, miért lett 34
évesen rokkantnyugdíjas Feri, miért akasztotta fel magát a gazdálkodó
Józsi bá', vagy miért turkál ott a kukában az a büdös hajléktalan? Nem a
kínaiak miatt, hanem miattunk. Mert spórolunk. Mert azt hisszük, hogy
spórolunk.

 



Nem nézzük, kaviár vagy kutyaszar van-e az üvegben, azt vesszük meg,
amelyik pár forinttal olcsóbb. Legszívesebben saját anyánkat is eladnánk
és vennénk helyette egy akciós energiatakarékos takarítógépet. Mert az
kevesebbet fogyaszt. Kati néninek soha sem fájt a foga a munkanélküli
segélyre. Nem is kapott belőle egyetlen fillért sem, míg működött a
varroda. Azonban hiába varrtak szép és jó minőségű ruhákat, nem kellett
az embereknek. A takarékoskodók számára túl drágák voltak a kínaiban és
turkálóban kaphatókhoz képest, a menők pedig csak nem vesznek olyat,
amire nem azt írták, hogy London. Így aztán hamarosan érkezett egy
udvarias német úriember, aki nagylelkűen megvásárolta a gyárat. Azon
persze nincs mit csodálkozni, hogy szép lassan csődbe ment a varroda,
hiszen a német már régóta foglalkozott ruhákkal Németországban is.
Érthető, nem akart konkurenciát saját magának.

 




Feri kőművesnek tanult. Olyan szép egyenes falat tudott rakni, hogy még
az igazgató is csodájára járt. Dolgozott itt-ott feketén, de normális
munkát sehol sem talált. Miért is lenne szükség kőművesre, ha építkezés
is csak ritkán van? Így aztán egyik barátja tanácsára leszázalékoltatta
magát. Félreértés ne essék, még mindig fél kézzel pakolja a negyven
kilós cementes zsákokat, de valamiből meg kell élni.

 

Józsi bá' nem volt depressziós, nem volt szerelmi bánata, csak
tíz millió forintos adóssága. Nem. Nem ivott, nem játékgépezett. Sokkal
rosszabb: teheneket tartott, és gabonát termesztett. Azért kellett a
pénz, hogy gazdasági épületeket építsen, gépeket vegyen. De nem kellett
az embereknek a gyógynövényt legelő teheneiből fejt finom tej mert
inkább a bevásárlóközpontban kapható reggeli italnak becézett hulladék
anyagokból készült kotyvalékot itták. Istenem, olcsóbb volt. Meg
egészségesebb is, hiszen Józsi bá' is a tej miatt halt meg.

 



Fúj, büdös hajléktalan, hogy lehet ide engedni az utcára, rontja
városképet, elriasztja a turistákat, összehugyozza a padokat! Igen ám,
de a büdös hajléktalan nem egy természeti jelenség. Nem valami
varázslat következtében keletkezett, hanem rendes átlagos emberből vált
büdös hajléktalanná. Hiába kergetjük el, zárjuk be, ha nem látjuk, akkor
is büdös hajléktalan marad. És még mi sértődünk meg, ha az alamizsnánkat
piára költi.



 

Ha egy tíz éve totálkáros autóba eszeveszettül öntjük a benzint, majd
megpróbáljuk beindítani, van-e értelme megsértődnünk azon, hogy a
járgány nem megy?

 




Oké, de mi közöm van nekem ezekhez? Jól fizető állásom van, új kocsim és szép lakásom. Ez igaz, viszont egy kicsike kis közöm mégis van. Méghozzá az, hogy ez az egész mind-mind miattam van. Ugyanis ha a Kati néni által varrt ruhát veszem meg, nem megy tönkre a varroda és neki is megmarad a munkahelye. És ha Kati néninek megmarad a munkahelye, össze tud gyűjteni annyi pénzt, hogy építtessen Ferivel még két szobát és egy fürdőszobát a szoba-konyhájához. Így Ferinek sem kellene a rendes fizetés helyett a kevéske rokkant nyugdíj. Ráadásul ha Józsi bá' által termelt tejet iszom, nem csak egy halottal lenne kevesebb, de még egy büdös hajléktalannal is, aki régen a mezőgazdaságban dolgozott, és akit most is alkalmazna Józsi bá'. Egy a büdös hajléktalan már nem lenne se büdös, se hajléktalan.


 


És hogy nekem ebből még hasznom is lenne. Nem meglepő, hiszen ezt a sok szerencsétlent mind az én adómból tartja el az állam, így ha dolgoznának, nemhogy nem kerülnének semmibe, de még ők is bevételt
jelentenének az országnak. A több bevételből pedig több utat, iskolát,
parkot, templomot, uszodát és kórházat lehetne építeni, ami számomra is
egyértelműen hasznos lenne (ám többet is lehetne belőle lopni, ami
persze koránt sem lenne hasznos).


 


Ezek után érdemes elgondolkodni azon, vajon az a termék olcsóbb-e,
amelyiknek kisebb szám van az árcetlijén, vagy az, amelyiken ez
olvasható: *Made in Hungary*".

 

Kép

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

turulhir@citromail.hu

(Szerkesztő 1, 2009.10.14 08:44)

Nem. E-mailben kaptam, de nekem is tetszik. :)

...

(hmhmhmhm, 2009.09.03 23:04)

Ági, ezt te írtad?

nagyon jó