Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy természetgyógyász feljegyzéseiből

2009.04.09

Egy természetgyógyász feljegyzéseiből

A szervezet vízellátása (7). A kiszáradás tünetei

 

 

 

 

Nem csodálkoznék azon, ha a Tisztelt Olvasó feltenné a kérdést: milyen tünetek tanúskodnak a szervezet vízhiányáról? (Erre a kérdésre egyszerűbb lenne felsorolni azokat a folyamatokat, amelyek nincsenek kapcsolatban a szervezet által elszenvedett vízhiánnyal).

 

 

 

A teljesség igénye nélkül a következők:

   1.) fejfájás, szédülés

   2.) idegesség, depresszió, fáradékonyság, alvászavar

   3.) szemek alatti duzzanatok, puffadt arc, száraz vagy épp ellenkezőleg igen zsíros bőr

   4.) szív-ér és vese elégtelenség

   5.) diabétesz

   6.) artériás-vérnyomás rendellenessége

   7.) a kiválasztó rendszer elégtelen működése (vese, húgyhólyag)

   8.) az idegrendszerrel kapcsolatos bárminemű betegség (sclerosis multiplex, Parkinson-kór, Alzheimer-kór, encephalopáthia (agyvelőbántalom) stb.)

    9.) látószerv, fül és orrgarat betegségei

   10.) tüdőasztma

   11.) különböző lokalizálású fájdalmak

   13.) bélgyulladás, székrekedés

   14.) lábduzzadás, lábikraizom-görcsök, a talp és a lábujjak égése, trofikus fekély, tromboflebitisz (trombusképződés a véna falának gyulladásával)

   15.) artrózis (nem gyulladásos izületi betegség), arthritis (ízületi gyulladás)

   16.) különböző bőrfelületi elváltozások (ekcéma, pikkelysömör (pszoriasis), szkleroderma, miaszténia (izomgyengeség) stb.)

   17.) hőhullámok a nőknél a változó korban.

    

 

 

 

 

Bizonyára elegendő ez a felsorolás ahhoz, hogy megértsük, mennyire fontos a szervezet számára az enyhén sózott víz fogyasztása.

 

 

 

A Tisztelt Olvasóban felmerülhet egy másik kérdés is: milyen betegségeknél lehet és szükséges az ilyen víz fogyasztása. Elsősorban, a vizet azért kell fogyasztanunk, hogy le ne betegedjünk. De ha már megjelent valamiféle változás az egészségünkben, vagy valamilyen betegség, akkor a betegség jellegétől függetlenül, első dolog, amit a betegnek meg kell tennie az, hogy feltöltse a szervezetét enyhén sózott vízzel. Körülbelül ½ (fél) kávéskanál konyhasót adjunk bő 2 liter vízhez, ami elegendő a víz-só egyensúly szabályozásához a szervezetben, és hogy biztosítsa a szervezet normális működését.

Ami meglepő, hogy szervezetünk folyadékállománya, mint ahogy már a Tisztelt Olvasó is tudja, - 0,9% kloridot tartalmaz vagy  0,9g-ot 100 ml-ben, azonban 2-3 g konyhasó teljes mértékben elegendő ahhoz, hogy a nap folyamán a szövetek vízcseréjének korrekcióját megoldja. Összességében, ez a sómennyiség a napi elfogyasztott élelmiszertermékek sótartalmával kiteszi a napi sószükségletet: 3-4 g-ot. A só túladagolása nemcsak ésszerűtlen, oly veszélyes is lehet, hogy akár duzzanatok kifejlődéséhez vezethet. Ebben az esetben le kell állni a sózott víz fogyasztásával, és néhány napig csak egyszerű vizet fogyasszunk, majd térjünk vissza az enyhén sózott vízre: két-három nagyobb kristályszemet vagy a benedvesített ujjunkat, ha sóba mártjuk, és ami így ráragad, az a megfelelő mennyiség egy pohár vízhez. A 2-2,5 g sót otthoni körülmények között nehéz kimérni (ez a napi adag). Ám áthidaló megoldásként ajánlom a gyógyszertárban leméretni ezt a mennyiséget, és a későbbiekben ezt használjuk majd otthon mércének. Ebben az esetben nem történik meg a só túladagolása.

 

 

 

 

Miért képződnek a vizenyők? A hivatalos egészségügy elfeledkezve a fiziológia alapjairól, ilyen állapotban azt tanácsolja általában a betegnek, hogy amennyire tudja, tartózkodjon a folyadék fogyasztásától, mondván „úgyis túl sok van belőle a szervezetben”. Ez a nagy abszurdum, kedves Olvasóm! Azért, mert ha a sejtben kevés a víz, akkor bármilyen víz hasznosításra kerül a sejten kívülről, amelyről tudvalévő, hogy sok sót (nátriumot) tartalmaz, ami vízmegtartó tulajdonsággal rendelkezik. A sejtmembrán, filtrálva a vizet, a fölösleges nátriumot a szövetekben hagyja, amivel még növeli a duzzanatot, hogy később azt, mint víztartalékot felhasználhassa. Ám de ez a víz igencsak sós, no meg szennyezett (salakos) is, ami még tovább rontja a beteg állapotát. Ahhoz, hogy az ilyen betegnek javuljon az állapota, minél több enyhén sózott vizet kell innia, hogy kimossa a szervezetet a fölösleges sóktól, és ezáltal megszüntesse a vizenyőt (duzzanatot).

 

 

 

Minél inkább vízhiányosak a sejtek, annál inkább nagyobb nyomás szükséges ahhoz, hogy a víz a sejtekbe jusson. Ez azonban a vérnyomás növelésével jár, így kialakul a hipertónia. A fentiekből most már megérthettük, hogy miért is a víz, még inkább az enyhén sózott víz a legjobb fiziológiai vízhajtószer.

A víz, a só és a kálium – a szervezet vízháztartásának három szabályozója. A só szabályozza azt a vízmennyiséget, amely a sejteken kívül van, a kálium – a sejten belülit, a víz pedig biztosítja a sejtek átmosását és azok tevékenysége következtében képződött toxinos anyagok eltávolítását. A nátrium és a kálium arányának felborulása előbb a sejtek és egészében a szervezet funkcionális, majd pedig kóros elváltozását eredményezi.

 

 

 

A hisztamin – a legfőbb anyag, amelynek termelődése a vízhiány és a szomjúságérzet jelentkezésénél növekszik, hogy megelőzze a sejtek vízveszteségét. Az orvosok ilyenkor ismervén e jelenséget különböző betegségeknél, így például az asthma bronchiale esetén antihisztaminos szert írnak elő a beteg számára értelmetlenül, mivel a betegnek épp, minél több enyhén sózott vizet kellene ajánlani fogyasztásra, amit a szervezet majd magától eloszt a sejteken kívülre és belülre, és ezáltal nemcsak a tüneteket szünteti meg, de magát a betegséget is. Dr. Neumivákin professzor több évtizedes klinikai és ambuláns gyakorlattal, valamint 20 éves alternatív gyógyítói múlttal, meggyőződött arról, - írja feljegyzéseiben, - hogy bármilyen betegség kialakulása: egy többütemű folyamat, melynek okozója a szervezet szennyezettsége, a huzamosabb ideig fennálló vízhiány mellett. Erről az alábbi jelzések tanúskodnak: a gyomor és béltraktus működésének zavara (székrekedés, hasmenés, bűzös szagú széklet, baktériumfertőzés, kövek az epehólyagban és a vesékben), anyagcserezavar, arthritis, arthrózis, oszteochondrózis, oszteoporózis), különböző bőrbetegségek és allergiás tünetek, erős kimerültség, az emlékezés gyengülése stb.

 

 

 

 

A fentebb említett megnyilvánulások a szervezetben a metabolizmus termékeinek feldolgozásáért, szállításáért, hasznosításáért és kivezetéséért felelős összes összekötő szöveteinek teljes intoxikációját jelenti, ami nem más, mint a szervezet sérült endo-ökológiai állapotának az eredménye.

Nem tartom fölöslegesnek újra felhívni a Tisztelt Olvasó figyelmét arra, hogy ha nem hozzuk rendbe a gyomor-béltraktus valamint a májunk – mint két legfontosabb méregtelenítő szervünk – működését, ha nem tisztítjuk meg az összekötő szövetek struktúráját (a vért, a nyirokfolyadékot, szövetek közti- és gerincvelő folyadékot stb.) víz által, akkor lehetetlen visszaállítani a szervezet energiarendszerét (energiaáramoltatását) és kigyógyulni a betegségből. (A múlt év folyamán közölt szervezet-tisztítási eljárások és az idén közreadott anyag a szervezet vízellátásáról nem állnak ellentétben egymással, hanem kiegészítik egymást, az utóbbi az előzőre épül, és párhuzamosan érdemes végezni!). A pácienseim egy-egy tisztító terápia után, ha megkérdem, hogy érzik magukat, azt szokták válaszolni, hogy semmi különösebbet nem éreznek egészségi állapotukban. Ez a természetes, hogy jól vannak. Így legyen a jövőben is!

       

 

 

 

 

Kovács József – pszichoterapeuta, nem konvencionális gyógyító, Remény egészség stúdió, könyvrendelés, időpont egyeztetés a 06/70-327-57-53 tel. számon.

 

 Forrás: Magyar Világ - Nemzeti Hetilap       http://www.magyar-vilag.hu/