Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Őshonos állataink

2008.11.04

 


A honfoglaláskor itt élt állatok ugyan jórészt kipusztultak, azonban a rackajuh, a magyar tyúkok, a kuvasz és a komondor csupán átalakult, és még mindig tenyésztik őket. 

Nézzük, melyeket nevezünk őshonos állatfajtánknak.

 

A honfoglaló magyarok lovai a feltárt leletek szerint alacsony, mokány, széles homlokcsontú, dús sörényű, egérszürke, szíjjalt hátú, kemény jószágok voltak. Sajnos ez a ló elveszett a történelem viharaiban. A visszatenyésztésére történt kísérletek is sikertelenek voltak.

Kép

 

 

 

 

Mai lófajtáinkat ezért aligha nevezhetjük őshonosnak, mégis mint régi magyar lófajtákat itt szokták megemlíteni a nóniuszt, a gidránt, a kisbéri félvért és a mezőhegyesi félvért. Ez utóbbit két legjelentősebb vonaláról ma furioso-north star-nak nevezik. Ezek a fajták az 1800-as években alakultak ki, tehát szűken 200 évesek.

A nóniusz nehezebb, tömegesebb, inkább hámos típus, a gidrán és a kisbéri félvér elegánsabb, könnyebb hátas típus, a furioso-north star is elsősorban hátasló, de könnyű fogatban is megállja a helyét.

Inkább nevezhető őshonosnak a szürke marha, annak ellenére, hogy a honfoglalás kori magyarok szarvasmarhája nem volt ilyen gyönyörű büszke, nagyszarvú jószág.

 

Egyesek szerint a hatalmas szarvú szürke marha a kunokkal és besenyőkkel, a magyar törzseket követően keletről jött be a Kárpát-medencébe, mások szerint inkább délről a mediterrán vidékről származott. Mindenesetre híressé itt vált. Szilaj gulyákban tartották elsősorban az Alföldön és lábon hajtották Nürnbergbe, Strassburgba, a nagy nyugati vágóhadakra.

Kép

 

 

 

 

A szürke marha igénytelen, igen ellenálló, jó legelőkészségű állat. A tehenek szerény tejtermelésre képesek, de igen odaadó borjúnevelők. A legelőn, gulyában tartott szürke tehén mindentől és mindenáron megvédelmezi a borját, sem farkasoknak, sem kutyáknak sem sanda szándékú kétlábúaknak nincs esélyük a borjú elragadására. Hústermelése csak az egykori mértékek szerint kiváló, mert igen lassú fejlődésű állat. A hústermelés mellett igás hasznosításra is kiváló volt, kevés olyan nagy erőkifejtést igénylő munka akadt a földművelés terén, amivel a magyar szürke ökrök ne birkóztak volna meg.

Ma a fajta fenntartásához szükséges törzsállományon felüli egyedeket keresztezik húshasznosítású fajtákkal, például charolais-vel. Néhány gulyát biohús előállítására is használnak.
A magyar szürke marha legszebb dísze hatalmas szarva, amelynek alakulását "pödrött", "csákó", "gallyas" és "nyársas" szavakkal jellemezték a pásztorok.

 

A racka az igazi juh

A juhok között több fajta is őshonosnak tekinthető. A gyönyörű pödrött szarvú racka mellett a szerényebb külsejű cikta, gyimesi racka és a cigája is ebbe a fajtakörbe tartozik.

Kép

 

 

 

 

A racka juhot minden bizonnyal a honfoglaló magyarok hozták magukkal. Akkor még nem volt meg impozáns "V" alakú csavart szarva, ez a szarvalakulás valószínűleg csak a  XIV-XV. században jött létre.

A pásztorok csak a rackát nevezték juhnak, a többi juhot, köztük a merinó jellegű gyapjasokat birkának titulálták. Ma is előfordul, hogy a juhász kikéri magának, ha a rackáit birkának nevezi valaki.A rackákat fekete és fehér színben tenyésztik, s bár mind a két színváltozat gyönyörű, a büszke tartású, villogó szemű feketék kísértetiesen szépek.

A racka juhnak durva szálú tincses szerkezetű kevert gyapja van, ami elsősorban subák, szőnyegek, pokrócok készítésére alkalmas. Húsa ízletes, kevéssé faggyús, de ösztövér alkata és gyenge húsformái miatt nem keresett. Tejtermelése viszont jónak mondható.

 

Az intelligens állat

Ősi sertésünk a szalontai disznó , amely hatalmas méretű, vörös színű, vad és marakodó természetű jószág volt. Gyakran a vaddisznóval párosodott. A magyarokkal került a Kárpát-medencébe és keveredett az avarok itt élő fajtáival, valamint a nyugatról származó bakonyi sertéssel. Ma már a szalontai sertésnek késői utódai sem lelhetők fel és a mangalicát említjük őshonosnak, pedig csupán a XIX. században alakult ki.

Kép

 

 

 

 

A mangalicát három színváltozatban tenyésztik, ez a szőke, a vörös és a fecskehasú, de a legelterjedtebb a szőke. A mangalica zsírsertés, szalonnája igen finomra pácolva hosszú időn át a magyar konyha nélkülözhetetlen tartozéka volt.

Ma a változó étkezési szokások következtében, na meg az orvosok riogatása miatt kevesebb szalonnát fogyasztunk, ezért a mangalica is sonkájáért és nem szalonnájáért lett ismét kelendő. Ez a göndör szőrű, csöppet sem barátságos, jó élelemkereső fajta ma jórészt spanyol exportra kerül, ahol sonkájából a hosszú érlelésű különleges minőségű spanyol sonka készül.

 

Aprójószágok

A csontleletek alapján az ősi magyar tyúk kistestű szárnyas volt, ellentétben a ma magyar tyúknak nevezett fajtákkal, a sárga, a kendermagos, a fehér magyar tyúkkal, amelynek kopasznyakú változatai is vannak, valamint a fekete erdélyi kopasznyakúval. Korábban létezett egy fogolyszínű változat is, de az úgy látszik végképp eltűnt.

A magyar tyúkok élelmesek, nagyon jó élelemkeresők, ellenállók. Termelésük megközelíti a modern kéthasznú fajtákét. 

Kép

 

 

 

 

 

 

A magyar lúd sima és fordrostollú változata az Alföld mocsaras vidékein terjedt el leginkább. Az utóbbi még díszbaromfi-karriert is befutott.

Az amerikai származású pulyka az 1500-as évektől kezdődően tűnik fel a magyar udvarokban.

Van egy állat, amiről leggyakrabban megfeledkezünk, pedig ha őshonos állatról beszélünk, ez valóban az: a szamár . A szamár már itt élt a Kárpát-medencében a magyarok bejövetelekor, és külleme bizony nem sokat változott egy évezred alatt. Ez a gyakran lenézett és háttérbe szorított állat szinte sohasem keltette fel a tenyésztők figyelmét. Lehet, hogy szerencséjére...?

Miért óvjuk és védjük?

Felmerülhet a kérdés, hogy akkor, amikor fajták jönnek és mennek, újakat tenyésztenek és régiek mennek feledésbe, miért ragaszkodunk ősi fajtáinkhoz?

Egyrészt azért, amiért megóvjuk régi épületeinket, népviseletünket, használati tárgyainkat, összegyűjtjük egykori dalainkat. Az ember kiváncsi a múltjára, és szereti megőrizni a múlt emlékeit, nemcsak régi tárgyak, hanem élő relikviák formájában is. De a hagyományos fajtáink megtarásának van gyakorlati haszna is. Mint egy génbank megőrzi és hozzáférhetővé teszi ezeknek az állatoknak a génkészletét, és ha a helyzet úgy kívánja, a modern állattenyésztésben ebből bizonyos gének felhasználhatók.

De lehet az is, hogy egy-egy régi fajtánk újból "divatba jön", valamilyen tulajdonságáért, például a mangalica a sonkája miatt. Hasonló előnyös tulajdonság, bármely fajtánkról bármikor kiderülhet.

Végül, de nem utolsó sorban van még egy fontos oka e fajták megőrzésének, az, hogy szépek, szeretjük őket és büszkék vagyunk rájuk.


Szerző/Forrás: Bálint Katalin

 

 Kép

A hucul

A „Kárpátok pónija”. A konikkal együtt a tarpán egyenes leszármazottjának tudják. A múlt században nemesítették arabbal is, erre vall szép feje és elegáns formája. Külleme. Nyaka szépen ívelt, izmos; háta ágyéka hosszú; fara csapott, jól izmolt; lábai szárazak, igen kemény, kicsi jól alakult patákkal. Minden színben előfordul, gyakori a fakó. A tudósok három típusát különböztetik meg: tarpán-hucul (az „eredeti”), a bystrec-hucul (konikkeresztezés) és a prezwalski hucul (a mongol lóval keresztezve). Híres ménese Romániában Lucina, Lengyelországban Siray. Magyarországi ménese Bántapusztán volt, ma az Aggteleki Nemzeti Parkban van belőle néhány egyed. Nevezetes vonalai: Goral, Hroby. Marmagassága 125-135 cm. Rendkívül igénytelen, kitartó málhás-, hátas- és igásló. A bosnyák hegyiló Bosznia-Hercegovina és a környező országok rögszilárd fajtája. Őshonos, tarpán típusú és prezwalski típusú lovak, keveredésének tekintik, amely – főképpen a török idők alatt – arab hatására kissé átalakult, bár jellegét nem veszítette el. Külleme. Marmagassága 130-140 cm. Feje nemes, széles homlokú. Nyaka magasan illesztett. Rövid izmos hát és ágyék, jól izmolt, kissé csapott far, száraz, inas végtagok jellemzik, rendkívül kemény, kicsi patákkal. A gacsos állás gyakori.

http://poni.loeladas.hu/

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

anita19991222@hotmail.com

(Gáspár Anett, 2011.09.30 15:15)

Kedves szerkeztő megint Anett vagyok és nekem egyre jobban megtetszik ez a honlap.Remélem hogy az előző levelem is tetszet remélem hogy hétfőn is tudok írni mert eddig a suliból írtam.
Szeretettel Anett

anita19991222@hotmail.com

(Gáspár Anett, 2011.09.29 15:22)

Kedves szerkeztő most nem az Anita ír hanem Gáspár Anett csak az Anita címét használom mert nekem még nincs. Nekem tetszi ez a honlap mert szerintem sokmindent meg tudunk a magyar ősi állatokról.
Szeretettel Anett

turulhir@citromail.hu

(Szerkesztő1, 2011.09.28 18:53)

Kedves Anita!
Sokaknak van szükségük sok mindenre. Itt van néhány kép, de ha az állat nevét beírod a keresőbe, akkor kiad 100000 képet róla.
Sajnos nincs időm vele foglalkozni, hiába írod le 3x más más névvel.
Idővel frissítem a cikkeket.
Megértésedet köszönöm!

anita19991222@hotmail.com

(Dinyák Dorina, 2011.09.28 15:22)

Szerintem több képetis lehetne fölrakni. Mert ez elég kevés alig tudunk meg valamit a magyar őshonos állat fajták rol.Valakinek nagy szüksége lehet rá nem?

anita19991222@hotmail.com

(Gáspár Anett, 2011.09.28 09:20)

Szerintem több képet is lehetne föltenni˘!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

anita19991222@hotmail.com

(Sziklai Anita, 2011.09.28 09:13)

Ennél több képet lehetne feltölteni !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

magyaroriasnyul@citromail.hu

(Nagy János, magyar óriásnyúltartó, 2009.12.31 00:18)

Őszintén önkritikus a cikk(írás).
Tetszik!

kihaltak?

(lényeglátó, 2009.08.19 07:39)

A hucul lóról nem hallottál, vagy a tarpan mongol törpelóról? Már a Hortobágyon is van! Vagy a "nagy formátumú" szürke marháról? Az MDF gyakran emlegeti!

turulhir@citromail.hu

(Szerkesztő 1, 2009.01.25 09:11)

Rengeteg dologgal foglalkoznék szívem szerint, sajnos egyedül nehéz, és időm se sok =( De igyekszem! Ha bármi ötletetek van szeretettel várom az e-mailcímre!

végre

(mutant, 2008.11.07 11:28)

örülök,hogy foglalkoztok ezzel a témával!egyre kevesebb ember tudja,hogy mire lehetünk büszkék!