Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kutyáink

2009.01.30

Kép

 

 

 

KOMONDOR

 

Pásztorkutya

Ázsiai eredetű, ősi magyar pásztorkutyafajta. Ősi változata minden valószínűség szerint vándorló, pásztorkodó ősmagyarokkal került a Kárpát-medencébe.

 

 

 

 

Kép

 

 

 

KUVASZ

 

Házak, birtokok, telepek és haszonállatok, továbbá személyek őrzése-védése. Sport - és munkakutyának is alkalmas.

Ősi magyar pásztorkutya. Elődei a honfoglaló magyarokkal kerültek a Kárpát-medencébe, akik nyájak őrzésére használták a ragadozó vadállatok és a rablók ellen. Az Árpád kortól a XX. század elejéig, fejlett vadászösztönét felismerve, előszeretettel alkalmazták vadászatra is. A pásztorkodás megszűntével eredeti alkalmazása is csökkent, bekerültek a falvakba és a városokba is.

 

 

 

Kép

 

 

 

MUDI

 

Terelőkutya. Bátor viselkedése miatt a pásztorok körében a nagyobb testű, vagy nehezen kezelhető állatok terelésére is igen kedvelt. Vaddisznó hajtóvadászatra is használják. Kitűnő őrző-védő, sport-, és kísérőkutya. Házőrző, és jelzőkutya. Kedvelt házi eb. Viszonylag rövid szőrzete és kitűnő alkalmazkodóképessége miatt lakásban is nehézség nélkül tartható.

A XVIII - XIX. században magyarországi terelő pásztorkutyák és feltehetőleg különféle állófülű német juhászkutyák spontán keveredéséből alakult ki.

 

 

Kép

 

 

 

PULI

 

juhász- és pásztorkutya

 

Ázsiai eredetű magyar terelő pásztorkutya. Ősi változata minden valószínűség szerint vándorló, nomád pásztorkodással foglalkozó ősmagyarokkal került a Kárpát-medencébe.

 

 

 

Kép

 

 

 

 

PUMI

 

Terelő pásztorterrier. Kiválóan alkalmas a nagyobb állatok terelésére is. Jó szimatú. Házőrzésre, dúvad és rágcsáló irtására igen bevált. A luxustartást is jól bírja. Nagy mozgásigényű, kitűnő kísérő és sport kutya.

A XVII - XVIII. Században Magyarországon alakult ki az ősi puli, valamint az országba bekerült német és francia terrier jellegű terelő ebek kereszteződése folytán. A XX. század eleje óta önálló kutyafajtaként jegyzik.

 

 

 

Kép

 

 

 

DRÓTSZŐRŰ MAGYAR VIZSLA

 

A vizsla sokoldalúan használható vadász-munkakutya. Mezőn, erdőben és vízben egyaránt használhatónak kell lennie; az alábbi jellemző tulajdonságokkal rendelkezik:
- kiváló szaglás
- határozott vadmegállás
- apportkészség
- az úszónyom célratörő, a víz szeretetével párosuló követése
A nehéz terepet, és a szélsőséges időjárási viszonyokat egyaránt jól tűri. Munkabíró vadász-munkakutya minőségében a lövéstől és a vadtól való félelem, a vadmegállás illetve az elhozási készség éppúgy nem kívánatos, mint a vízszeretet hiánya. Problémamentes természete és alkalmazkodóképessége miatt lakásban is könnyen tartható.

A drótszőrű magyar vizsla a XX. század harmincas éveiben a drótszőrű német vizslával való keresztezés révén alakult ki. Fajtajegyei azonosak a rövidszőrű magyar vizsláéval.

 

 

 

Kép

 

 

 

RÖVIDSZŐRŰ MAGYAR VIZSLA

 

Eredendően mindenes vadászkutya, kifejezetten nagy mozgásigénnyel. Természete és alkalmazkodó készsége miatt lakásban, kedvtelésből is könnyen tartható.

A magyar vizsla ősei a vándorló magyar törzsekkel kerültek hazánkba. Írásos emlékeket, ábrázolásokat már XVI. századi dokumentumokban is találhatunk. Vadászati jelentősége a XVIII. századtól fokozódott. A XIX. század végén már vizslaversenyeket szerveztek Magyarországon, ahol a magyar vizslák is eredményesen szerepeltek. A fajta fejlődésében ebben az időben valószínűleg fontos szerepet játszott a pointer. Modern, szakszerű tenyésztése 1920-ban kezdődött.

 

 

 

Kép

 

 

 

ERDÉLYI KOPÓ

 

Munkakutya, kopó. Kitűnően hajt és állít, után keresésre, vércsapázásra is kiválóan használható. Friss nyomra érve jellegzetes nyifogással csahol, hajtás közben messze hangzó, magas, csengő hangot hallat. Vadászatokon vezetőjétől távol is önállóan dolgozik. Többnyire egyedül, vagy párban dolgozik.

Ősi magyar kutyafajta, melyet a speciális éghajlati, terep- és vadászati viszonyok nemesítettek ki. Virágkorát a középkorban élte, amikor a főúri udvarok kedvelt vadászkutyája volt. A mezőgazdaság és erdőgazdálkodás fejlődésével használata visszaszorult a Kárpát-hegység nehezen bejárható erdőségei közé. A változatos terepviszonyok hatására alakult ki az erdélyi kopó két típusa: a hosszúlábú és a rövidlábú erdélyi kopó. A két változatot rendszerint együtt tartották. A hosszúlábú erdélyi kopót erdei vadászatokhoz nagyvad - régebben bölény, majd medve, vaddisznó, hiúz -, a rövidlábú erdélyi kopót fedett területeken apróvad - róka, nyúl -, valamint sziklás terepen zerge vadászatára használták eredetileg. A XX. század elején az erdélyi kopót csaknem kipusztították, újratenyésztése 1968-ban kezdődött. Napjainkban Magyarországon kívül jelentős állománya van Romániában.

 

 

Kép

 

 

 

MAGYAR AGÁR

 

Vadász-, és falkaeb, mely szemre vadászik. Figyelemreméltó a szaglása. Pályaversenyzésre és coursingra kiválóan alkalmas, különösen hosszabb távon vált be. Nagyon jó kísérő, és hűséges jelzőkutya.

A magyar agár ősi vadászkutyafajta. Eredete a honfoglalás korához vezethető vissza, ezt ásatások során felszínre került koponyacsontok is igazolják. Gyorsaságának növeléséhez a XIX. században különféle agárfajtákkal is keresztezték.

 

 

 

Ha érdekelnek a részletek akkor a MEOE oldalán meglesheted:

http://www.kennelclub.hu/index.html

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.