Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rózsa Sándor

2012.01.06

 Már születésekor sem hasonlított az átlagos csecsemőkhöz, mert világra jöttekor vihar volt, s ő maga pedig olyan erős volt, hogy kirúgta magát a rossz, ócska pólyából. Mivel a vihar hozta, viharos természetű is lett. Tízéves korában akármilyen embert a földhöz tudott csapni. Apját -lopás miatt- felakasztották, s ez árnyékot vetett egész életére. "Zsiványnak zsivány a fia" -mondták róla. Mint a legtöbb szegénylegény, ő is bojtárkodással kezdte a kenyérkeresést, de 23 éves korában tehénlopás miatt a szegedi börtönbe zárták. Tíz hónap múlva -mikor már nem bírta elviselni a botozást- megszökött. A csongrádi csárdában lelőtt két katonát, betört a tanyákba és lovakat kötött el, de lehet, hogy olyan tetteket is ráfogtak, melyekben vétlen volt.

 

ro.jpg

Rózsa Sándor vizsgálati fogságban a szegedi Csillagbörtönben 1871-1873 között, Letzter Lázár felvétele, Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár

1845-ben kegyelmi kérvényt nyújtott be a királyhoz, hogy engedje el a korábbi börtönbüntetés hátralevő részét, mert szeretne becsületes ember módjára élni. 32 éves férfi volt már, s belefáradt az állandó bujkálásba, rettegésbe. Kossuth Lajostól kapott mentességet levélben, s 150 fegyverezett lovassal szabad csapatot alakíthatott, és a szerb felkelők ellen sikeres portyázó harcot vitt. Kétségtelen, hogy a pörgekalapos, lobogós, sötétkék ingbe-gatyába, rövid posztódolmányba, fehér szűrbe öltözött betyárcsapat, amelyik kezében drótfonatú, ólomgomb csapójú karikásostor volt a legfélelmetesebb fegyver, meghökkentő látványt nyújthatott s harcmodora szinte kivédhetetlen volt.

Ám ebből a rablóból nem lett a legjobb pandúr, ugyanis a szabadságharc után tovább folytatta rablásait. Bandástul járta a vidéket, a szegényeket nem bántotta, csak a gazdagokat zaklatta. Tekintélye és becsülete nagyra nőtt a szegedi tanyavilágban, mert a zsákmányt mindig igazságosan osztotta el, magának többet sosem adott, s a kalandok során elhalt cimborák családjáról is becsületesen gondoskodott. 1856-ban elfogták, és életfogytiglani börtönre ítélték. Később kegyelmet kapott, de kiszabadulva ismét rablóbandát szervezett, s 1868-ban egy vasúti vonatot is megtámadtak Szeged közelében. Elfogni csaknem lehetetlen volt. Ismerte a környéket, s bújtatója is szép számmal akadt a tanyavilágban, de még a városban is.

"Rózsa Sándornak még a lován is fordítva van a patkó, hogy mikor megy, azt higgyék, hogy jön." -tartotta róla a hiedelem.

Végül Ráday Gedeon királyi biztos fogatta el, s az 1872-es per után kötéláltali halálra ítélték, mit két évvel később életfogytiglani börtönbüntetésre változtattak.

A periratok szerint legalább 30 halál terhelte a betyárvezér lelkét, ám mégis emberebbnek mutatkozott, mint a világtörténelem más, koronás haramiái. Ő maga is érezhetett ilyesmit. Valami Isten ostorának gondolta magát, akinek külön küldetése volt idelent, nem úgy, mint más útonállóknak.

A szamosújvári fegyházban halt meg 65 éves korában.

 

„Derék magyar Rózsa Sándor, ha magyar kell,
Fel is ér a granicsárból vagy ötvennel.
Mert a félszet kis korában ha ismerte,
Rossz feje volt, a nevét is elfeledte”

rozsa-sandor--betyar-.jpg

 

Élete 

Anyját Kántor Erzsébetnek[1] hívták. Apját, Rózsa Andrást korán elveszítette, mert azt lólopásért felakasztották, más források szerint rablás közben Bácskán agyonütötték.[1] Mindez nagy hatással volt életének további alakulására. Írástudatlan volt. Első bűntettétKiskunhalas határában követte el. A halasi külterületen, Balotapusztán, Darabos István gazdától két meddő tehén ellopása miatt 1836-ban indult ellene eljárás 23 éves korában, ekkor került a szegedi börtönbe. Szökése után futóbetyárrá lett, és hírhedt betyárkalandok sokasága kapcsolódott nevéhez. Hatvan kitudódott bűnesete ismert. Megölt két katonát, a makói csendbiztost, tanyákat rabolt ki, szarvasmarhákat, lovakat hajtott el. Mindezért állandó menekülésben, üldöztetésben volt része. Az Alföld hatalmas pusztáin, tanyáin bujkált, állítólag a Veszelka családnál talált gyakorta menedéket. 1845-ben kegyelmi kérvényt nyújtott be a királyhoz, miszerint szeretne becsületes életet élni. A kérvényt azonban elutasították.

Rózsa Sándor a theresienstadti börtönben

1848. október 13-án a Honvédelmi Bizottmány mentelmével csatlakozott a szabadságharchoz 150 fős szabadcsapatával, szokatlan kinézetükkel és harcmodorukkal sikereket is arattak, azonban fegyelmezetlenség miatt a csapatot hamarosan feloszlatták. Rózsa Sándor Szeged környékén csikósnak állt és megnősült. A szabadságharc leverése után természetesen el akarták fogni, és bár sikerült elmenekülnie, de megint bujdosni kényszerült. Az a hír járta róla, hogy forradalmi szervezkedés irányítója, így elfogatása érdekében szokatlanul magas, 10 000 korona vérdíjat tűztek ki a fejére. Sokáig ennek ellenére sem sikerült kézre keríteni, mígnem 1857-ben komája, bizonyos Katona Pál szegedi tanyás gazda kiadta a pandúroknak. Tárgyalását 1859 februárjában tartották. A szabadságharcban való részvétele óta nagy népszerűségnek örvendő betyárt nem merték kivégeztetni, az ítélet életfogytig tartó börtön lett. A büntetést Kufsteinvárában kezdte letölteni, szigorú őrizet alatt. Itt 1865-ig raboskodott, majd Theresienstadtban, később Péterváradon őrizték. 1868-ban amnesztiával szabadult.

Rózsa Sándor annyira karizmatikus személyiség volt, hogy kufsteini rabsága alatt vasárnaponként pénzért lehetett megnézni a piactéren.[forrás?] Sokan akarták látni. Kufsteinben ő volt az egyetlen köztörvényes fogvatartott.

Szabadulása után megpróbált becsületesen élni, de az előítéletek ezt szinte lehetetlenné tették. Így hát megint összeszedte cimboráit. Postakocsikat, vonatokat raboltak ki. Nevezetes a Kistelek melletti rablása, melynek során a síneket felszedve siklatták ki a vonatot. A vonaton utazó vadászkatonák hét társát lelőtték, Sándor térdét egy golyó roncsolta, így megint elfogták. Rablógyilkosságért először halálra ítélték, majd ezt 20 évig tartó börtönre változtatták – ám a várbörtönből[2] megszökött. Ráday Gedeon királyi biztos fogatta el 1869. január 12-én. Az 1872-es per során életfogytig tartó rabságra ítélték.

Idézet az ítélet hiteles példányából: 4784 szám, 1874 Őfelsége a Király nevében. A pesti Kir. itélő tábla Rablás és orgazdaság büntette miatt vádolt Rózsa Sándor és társai vádlottak ellen sommás úton letárgyalt bűnügyet - melyben az aradi kir. törvényszék kiküldött tanácsa 1872 évi december 24-én 5638/62 sz. kelt ítéletével Rózsa Sándor, Rózsa András, Tombácz Antal, Csonka Ferencz, Szabó Imre vádlottakat a rablás bűntettében mint közvetlen tetteseket bűnösöknek nyilvánította.

Rózsa Sándort az 1872 évi 5358 sz. kelt ítélet, mellyel ifj varga János kárára 1846 évben elkövetett rablás az 1872 évi 5359 sz ítélet mellyel 1848 ban Kucsera Antal kárára elkövetett tolvajság az 1872 évi 5360 sz itélet mellyel 1846 ban több makói lakos kárára elkövetett rablás Megjegyzés: (31 körüli ítéletet sorol fel a dokumentum. Mindnek közös jellemzője hogy név szerint felsorolja, hogy kinek a kárára elkövetett rablások, tolvajságok a bűnei Egy esetben szerepel gyilkosság (1872 évi 5581 sz). Az utolsó eset: „1872 évi 5637 sz ítélet alapján mellyel 1868 évi November hó 14-én és december hó 8 án vasúti társulat ellen a vaspálya sínéi felszedésével és a vonat megtámadásával elkövetett rablási kísérlet és rablás bűntettében bűnösnek már kimondatott -életfogytiglani börtönre …”. Itt folytatódik a bűntársak ügyeinek felsorolása.

Szamosújvárra 1873. május 5-én került, az 1267. törzskönyvi számon tartották fogva. A börtönben szabóság, illetve később gyengesége miatt harisnyakötés volt a munkája. Egészsége azonban nagyon megromlott, és 1878november 22-én gümőkórban halt meg a szamosújvári fegyházban.

A jutalmazó Rózsa Sándor legendája 

Elfogási Hirdetmény

Rózsa Sándor felbukkanásával nyert igazi értelmet a „betyárbecsület” szó. Valódi igazságosztó volt – nemcsak a nép, de a többi haramia között is. A korabeli jólértesültek szerint csakis a pökhendi gazdagoktól vett el, másokkal igen bőkezűen bánt: elismerését szívesen fejezte ki jutalmazással.

A zsákmányt mindig egyenlően porciózta ki zsiványcimborái között, magának sosem hagyva többet, mint másnak. Mi több: barátai családját is felkarolta, ha bajba jutottak. Rózsa eredeti mestersége szerint pásztor volt - és lám, később, betyárként sem lett hűtlen szakmájához: komoly karriert futott be mint „a nép pásztora”.

Alakját idealizálták védencei, mi több: emberfeletti képességek birtokosaként tartották számon. Egyes történetek szerint mérhetetlen varázsereje volt, amellyel boszorkányok ajándékozták meg. Ez a fajta bálványisztikus tisztelet nem ritka más népek betyármitológiájában sem: elég csak az angol folklór töretlen népszerűségnek örvendő haramiájára, Robin Hoodra gondolnunk.

Ha hihetünk a szájhagyománynak, az alföldi fenegyereken nem fogott a golyó sem, mert burokban jött világra.[1] Mára elmondhatjuk, hogy az idő szintúgy nem hagyott nyomot rajta. Karizmatikus alakja rendre fölbukkant az évszázadok során irodalmi alkotásokban, ponyvafüzetekben, népszínművekben, nótaslágereket ihletett – de a Rózsa-legendárium visszaköszön csárdák, utcák és közterek neveiben is. Mi sem természetesebb hát annál, hogy a pandúrokat leleményesen kicselező betyárkirály a képernyőt mégsem kerülhette el. Az életéről készített tévésorozatnál talán csak Hofi Géza számtalan ismétlést megért paródiája emlékezetesebb. Legutóbb az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban bukkant fel egy nagyszabású kiállítás főszereplőjeként. A szervezők Rózsa születésének 195. évfordulóján gigászi munkával összegyűjtött, eredeti dokumentumokkal és tárgyakkal, valamint autentikus zenével és „betyártoborzóval” adóztak a betyárkirály emlékének.

Rózsa idejében az ún. „betyárfészken”, azaz Csongrád megyén túl is sokaknak szállt inába a bátorságuk, ha szárnyra kapott a hír, miszerint a nagy betyár „összevonta a szemöldökét”.

Hogy akkor vajon mi táplálta és táplálja mind a mai napig a Rózsa-kultuszt? Talán a betyárvezér zabolátlan szabadság- és igazságvágya, valamint embersége az, amivel oly könnyű manapság is azonosulni. Hiszen ne felejtsük el, hogy törvényellenes cselekedeteiért mindig is vezekelni kívánt, sőt: az 1848-as szabadságharc idején csapatával a forradalmárok nézeteiért küzdött.

Rózsa szabadságról és becsületről alkotott fogalmai azonban a törvényeken kívül és azokon felül álltak. Az a biztos – gondolhatta –, ha ő maga veszi kézbe az igazság dolgát és társaival egyénileg gondoskodik arról, hogy mindenki megkapja, ami kijár neki.

Emlékezete 

Irodalmi és ponyvafeldolgozások már életében valótlan események egész sorát neki tulajdonítják; így például Fekete Miklós: Híres alföldi betyár Rózsa Sándor viselt dolgai (Pest1859);Rózsa Sándor élete és borzalmas rablásai c. ponyva (Pest1871); Rózsa Sándor a híres alföldi haramiavezér Élete és vakmerő kalandjai.

Irodalmi igényű feldolgozások (Krúdy GyulaMóricz Zsigmond) mindegyike felhasználja a szájhagyományban és a ponyvákból ismert kalandokat. Híre oly messzire jutott, hogy német ponyván is megjelent. Rózsa Sándor alakjához kötődnek más betyárok által elkövetett tettek is.

Népballadai hősként való megjelenése másodlagos. A legkülönbözőbb balladákat énekelték nevével, de egyet sem lehet konkrétan Rózsa Sándor kalandjával azonosítani. A legközismertebb „Bakony erdő gyászban van, Rózsa Sándor halva van…” kezdetű, amelyet korábban különböző betyárok nevével énekeltek, közönséges kocsmai verekedés áldozatáról szól. A Dél-Alföldön, elsősorban Szeged környékén gazdag a Rózsa Sándorral kapcsolatos balladaköltészet.

 

Forrás: sulinet.hu,wikipédia

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.