Távol-keleti hozzáállás a magyarsághoz népnév alapján
Távol-keleti hozzáállás a magyarsághoz népnév alapján
Érdekes maga a téma, hiszen azt hisszük, tudunk minden lehetséges dolgot a Távol-Keletről, azzal, hogy sárgák vannak ott, meg ferdeszeműek és makogva beszélnek. Ha kicsit jobban beleásunk, mint ezen a szinten mindent elegyengetünk, rájövünk valójában teljesen mások, mint amik. Főleg ha a magyarokról van szó. Kezdetnek vesszük a XXI. század egyik legjobban előretörő gazdasági nagyhatalmát, Kínát, aki nem régiben olimpiát rendezett. Meg kell vallani, nem vagyok kibékülve a kínaiakkal számuk, rendszerük, a kereskedelmi cikkeik és hasonló dolgok miatt, de nem régiben egy kínai bölcsészetet tanuló egyetemista ismerősöm mondott egy érdekeset, amire felkaptam a fejem. Ez nem volt más, mint egy mondat, s a hozzáfűzött magyarázat. Mivel a bölcsészet mellett a nyelvet is kénytelen (?) elsajátítani, megmondta, hogy is szól a „MAGYAR VAGYOK” kijelentés. Wo she xiongyáli ren [vo se hsziongyáli ren]. Aztán jött a kifejtés: a magyar az egyik olyan népcsoport, akiknek kénytelenek a könnyedség miatt megcsonkítani a szó alakját. Teljesen úgy szólna, hogy xiongyáliguo, ami annyit tesz, hogy „bátor hunok/harcosok”. Úgy érzem, ezzel a kínaiak elfogadják a türk, hun és avar származásunkat a Turán, vagy Belső-Mongólia vidékeiről. A másik ország, amelynek a legnagyobb hatása talán az ifjúságra van a rajzfilmjei miatt. Sokan kitalálhatták, ez Japán. Mivel ők a történelmük során nem találkoztak nomád népekkel, s nem kellett Nagy Falat sem húzniuk, így eleinte nem is volt ránk szavuk. Ugyani hódításaiak csak az északi szigeteken élő ajnukra (akiknél még van ragozás változatlan szótő mellett, s ma alig beszélik ezt a nyelvet 1000-en), okinawai japánokra, koreaiakra, mancsukra és kínaiakra korlátozott még a délkelet-ázsiai népek kivételével. Ez utóbbiakkal is az elmúlt kétszáz év során ismerkedtek meg hadászati szinten. Mivel Japán szigeti fekvése miatt eléggé izolált, mint nálunk Anglia vagy Írország, Európával is csak a hittérítők útján ismerkedtek meg. Éppen ezért rengeteg jövevényszavuk van, amelyek közül sem vagyunk kivételek. Leginkább az angol ajkú jezsuitáknak köszönhetőek az elnevezések. Most elárulva egy nagy titkot, japánul tanulok. A nyelv érdekessége, hogy ugyanúgy különbséget tesz népnév és nyelvnév között. Nem kell elutasítónak lenni velük szemben, hiszen a nyelvtanuk alapján, hasonlóan ragoznak ők, is mint mi, sőt náluk is a keresztnév szerepel utoljára, ami csak erősíti a térségből való származásunkat.